Advent örömvasárnapjáról

Advent harmadik vasárnapja az örömé: Szűz Máriát dicsőítjük, aki megszülte a Fiút. Az örömvasárnap liturgikus színe a rózsaszín. A harmadik az egyetlen gyertya az adventi koszorún, amely nem lila. A Fiú, a Megváltó szimbóluma pedig a Hal.
Az ezotéria szerint a harmadik vasárnap egy fehér angyal száll le közénk, kezében egy fénysugárral. Ezzel a sugárral megérinti azokat az embereket, akik képesek a tiszta szeretetre. Ennek hatására a fény ragyogni kezd a szívükben, elárasztja őket a béke és a boldogság érzése.

   

Advent második vasárnapjára – fogadjátok szeretettel a Labirintuslámpámat

“Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.”
.....
“E titkos úton át a mester és én
visszaindultunk világos világba;
s a pihenésre gondolni se késvén,
kúsztunk föl, ő elől és én nyomába,
míg a sok szépből, melyet az ég hordoz
láttam egynémit, egy kis karikába:
és így jutottunk ki a csillagokhoz.”

(Dante: Isteni színjáték - részletek)

Vannak vidékek legbelül…

“...vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel.”

(Kányádi Sándor: Örmény sírkövek - részlet)

Figyelj, figyelj csak, Kedvesem…

“...Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél...”
(Várnai Zseni: Az alvó kertben - részlet)

Ma is “tököltem” egy nagyot

Egy Duna parti séta közben fedeztem fel ezeket a hatalmas példányokat. Ősszel és télen sütve, vagy főzve, levesnek vagy ragunak - egyaránt nagy kedvenc. Testet-lelket melengető, gömbbe zárt napfény. 🙂  

A gesztenye és a szépség

A rozsdálló vadgesztenyesor minden évben a Szépségműhelyem nyitására emlékeztet. Egyébiránt a gesztenyét kívül-belül szeretem. Remek őszi-téli étkek rittyenthetők belőle. Krém formájában pedig újjászületik tőle a fáradt, visszeres láb.