A napimádat, illetve a nap tisztelete már a legkorábbi vallásoknak is része volt. A Nap energiáját, fényét, melegét az ősidőktől fogva tisztelte az emberiség. A napozási szokások, az emberek napfényhez való viszonya a történelem során jelentős változásokon ment keresztül. Koronként és kultúránként más – más rituálé, hiedelmek és társadalmi megítélés kapcsolódott a napozáshoz.
Az ókori Napkultusz
Az ókori egyiptomiak Ré napisten előtt tisztelegtek és a Perzsiából elterjedt Mithrász-kultuszban is a Napot állították a középpontba, amelynek imádata a Kr.e. 1. században a Római Birodalomba is elért és egészen az 5. századig a legnépszerűbb istennek számított, kultuszát összekapcsolták a császárkultusszal is. De az ősi napkultusznak állítanak emléket a Stonehenge kövei, nem hiányzott az ókori görögök többistenhitéből és az sem véletlen, hogy Jézus születését december 25-re datálták: a mítoszok szerint akkor született Mithrász, a kereszténység államvallássá válásakor pedig kellett valami, ami elég nagy jelentőségű, hogy ezt ellensúlyozza.
Tudtad, hogy már az ókoriak is készítettek különféle olajokat és kenőcsöket?
Ezeket aztán napvédelem céljából kenték a testükre, amik természetes összetevőkből készültek, mint pl.az olívaolaj.
Hippokratész a napfényt a gyógyítás eszközeként ajánlotta, a napfürdőzést az egészség megőrzése érdekében javasolta. A rómaiak is hasonlóan vélekedtek, gyakran napoztak a fürdőkben és nyilvános fürdőházakban.
Tudtad, hogy a „solarium”a rómaiakhoz kötődik?
Ők alakítottak ki a fürdőkben olyan területeket, ahol napfürdőzhettek. Ez volt a mai szolárium elődje. Általában fürdők tetején vagy egy nyitott udvarban kaptak helyet, ahol az emberek élvezhették a nap gyógyító melegét. A helioterápiát, a napfényben való fürdőzést gyakran javasolták a korabeli orvosok. Úgy tartották, hogy erősíti a testet, javítja a hangulatot és elősegíti a vérkeringést.
Napozás a Középkorban
A középkorban a napozás háttérbe szorult, a Napot a bűn és a testi vágyak jelképének tartották. A keresztény egyház tanításai hatására a fehér bőrszín volt az ideál. Ez szimbolizálta a nemességet és a gazdagságot is. Így aki tehette, kerülte a napozást. (Már aki tehette.)
Az ipari forradalom és az urbanizáció idején a napfény szerepe újra előtérbe került. A szanatóriumok és gyógyfürdők kezdtek népszerűvé válni. Úgy vélték, hogy a napfény erősíti az immunrendszert és javítja az általános egészségi állapotot.
A 20. század eleje
A 20 -as években Coco Chanel véletlenül egy vakációján lebarnult és büszkén felvállalta. Ezzel aztán a napozás divatjának egy új korszaka indult el. A napfürdőzés, a lebarnult bőr a jólét, a szépség és az egészség szimbólumává vált.
Tudtad, hogy az első napozóágyat Le Corbusier tervezte a 20 as években? Azóta is ikonikus darab.
A 20.század második fele
Ekkor már elkezdték felhívni a figyelmet a napozás egészségügyi kozkázataira is, de még nem volt tudatos fényvédelem. Az első fényvédő 1946 ban jelent meg. Ez volt a Glacier Creme.
Ezután pedig már ismerős…..
Napozzunk, csak okosan és tudatosan!
Rita
